Az első munkanap!

Már nagyon régóta nem korongoztam itthon. Pedig év elején lelkesen, minden héten legalább egyszer, beöltöztem, mint egy kis eszkimó, letelepültem a pincébe, és gyakoroltam, korongoztam. Az eredményeket az év első bejegyzésében meg is osztottam. (Azóta egyébként már kiégtek, máz is került rájuk, viszont a mázak kicsit összevesztek, így a legtöbb elrepedt, de ez egy másik történet...)
Egy ideje viszont hanyagoltam az itthoni munkát, közben az építőanyagok egyre inkább birtokba vették a pincét, és vele a kis műhely sarkomat is...Egy hónapja megelégeltem a dolgot, elpakoltam, felsöpörtem, levittünk egy polcot, amire kipakoltam az eddig elkészült tárgyacskákat, úgyhogy ismét emberi arcot öltött a műhely sarkom. :-) Miért is írom most le mindezt?
Az első bejegyzés óta sok minden változott, alakult, erről is szeretnék majd írni, a lényeg viszont az, hogy múlt héten volt a kerámia tábor, amit nagyon élveztem, sokat tanultam, és nem utolsó sorban fontos tapasztalatokat szereztem.
Elsőként azt, hogy ha komolyan gondolom a kerámiázást, akkor bizony kőkeményen minden nap csinálnom kell: gyakorolni, korongozni rengeteget, csinálni, gondolkodni, tervezgetni. Meghoztam a döntést, mostantól ha lehet minden nap, de legalább egy héten háromszor kerámiázok, gyakorlom a formákat, megtervezem, mit hogyan szeretnék megalkotni, és közben figyelek, tanulok, ellesek, amit csak lehet. Nem lesz egyszerű, magamat ismerve, mostanában sokat halogatom a dolgokat, de erős volt a felismerés, bízom benne, hogy kitartok, és akkor hamar rutinná válik. Másrészt a táborban kaptam egy jó kis lendületet, olyan dolgok sikerültek, amivel eddig nem boldogultam, nem szeretném elveszíteni ezt a hátszelet és a motivációt, nem akarok folyton visszaesni egy szintet, most már tartani akarom, amit eddig megszereztem, és ezt csak folyamatos gyakorlással lehet elérnem.
A másik fontos tapasztalatom az volt, hogy mások is ugyanazon az úton járnak, mint én. (Megnyugtató, nem? :-)) Tök jól lehet egymástól tanulni, és együtt alkotni sokkal gyümölcsözőbb, az alkotói közeg lökést ad, támogat. Egyedül otthon hamarabb esek áldozatul a 'nem megy' hangulatnak. Természetesen ehhez jó tanárok is kellenek, ebben nem is volt hiány.

Íme a műhely és a mai termés:

Legutóbb fehér agyagból korongoztam a rakuhoz, így most azzal folytattam. Itthonra próbálkoztam egy fogkefe tartóval és szappantartóval. Holnap folyt. köv.

Nem kell megijedni, nem fogok naponta arról írni, ma hogy ment a munka, az első alkalmat viszont meg akartam örökíteni, többek között azért, hogy motiváljam saját magam, és lássam honnan indultam, hová jut(hat)ok el.

A végére még egy felismerés: a kézkrém mostantól a barátom! ;-)


A borító képért köszönet az alkotónak: Lehotka Judit Zolka, webbyzolka