Évkezdő korongozás

A múlt évben is írtam évindító bejegyzést, most sem maradhat tehát el, hogy elmeséljem, hogyan is alakult 2017 eleje kerámia szempontjából. Év végén végre sikerült elkerülni a rohanást, volt időm készülődni, ünnepi hangulatot teremteni, ajándékokat beszerezni-készíteni. A kedvem is sokkal jobb volt ezáltal, és az ünnepek is nagyon jó hangulatban teltek. Valamiért a korongozást viszont teljesen hanyagoltam decemberben. Talán az előző hónapok küzdelmes, sokszor reménytelennek tűnő gyakorlásai vették el a kedvem, vagy egyszerűen csak úgy éreztem, most kell egy kis "áramszünet" (Hofi után szabadon :)). Mindenesetre úgy tűnik, a szünet megtette a hatását, mert hétfőn visszatért a lelkesedésem, és koronghoz ültem. (Szó szerint nem ez volt ugyan az év első korongozása, az már előző pénteken megtörtént a tanfolyamon.)

Most a tejesköcsög korongozása a feladatom, így otthon is azt gyakoroltam. (Csak röviden az előzményekről. Október óta Illés Lászlóhoz járok kerámiázni, ahol lábbal hajtós korongon tanulok, eddig csak elektromos korongon ültem, és tulajdonképpen elölről kezdtem az egész korongozás tanulást, újra tanulom a fogásokat, mozdulatokat.) Ha nem is sikerült a forma, de jó kedvvel csináltam, és végre megéreztem az eredményét a sok gyakorlással eltöltött munkaórának. Már viszonylag hamar és könnyen mennek az első lépések, középre fogás, hubli, lyukasztás. És sokkal kevesebb agyag vész kárba közben. :) A henger is szép nagy és jóvágású lesz. A forma alakítása még rengeteg gyakorlást igényel, de én már így is elégedett vagyok magammal, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.  1-2 hónappal ezelőtt, még úgy éreztem, isten tudja, mennyi időbe telik még az alapokat újra elsajátítani. Most viszont már látom, hogy jó úton haladok, nem volt hiába a sok fizikai és lelki erőlködés-szenvedés, ha gyakorlok, küzdök, annak egy idő után látható eredménye lesz. Íme az egyik: