Újrakezdés RAKU-val

Eljött tehát a pillanat, és ismét kezd visszaszivárogni az életembe a kerámiázás. Szerencsére! A Punktum Galériában, Vitkó Mónival van most lehetőségem kerámiázni, így kaptam az alkalmon, és amikor csak tehetem, megyek. Mivel Móni raku égetésre készül, így adott volt a lehetőség, hogy arra készítsek tárgyakat. Nem feltétlenül ezzel szerettem volna kezdeni, de ha már így hozta az élet, akkor elfogadtam a kihívást, gyorsan összeszedtem, mi mindent is készíthetnék így, ami egyben gyakorlás, és valamennyire az alkotói terveim megvalósítása. Természetesen volt pár ötlet a tarsolyomban, viszont szerettem volna ezeket az alkalmakat maximálisan kihasználni az alkotásra, mert otthon egyelőre nem kerámiázom. Jó alkalom ez arra is, hogy tervet készítsek a közeljövőre, hogyan szeretnék újra otthon gyakorolni, és mivel lenne jó foglalkozni Móninál. Ilyen és hasonló gondolatokon jár most az agyam, szeretném tudatosan felépíteni az újrakezdésemet, és azt a kevés időt, amit alkotással tölthetek, a lehető legjobban kihasználni.

Nem is kellett olyan sokat gondolkodnom, adva volt néhány korábban készített gipszformám térbeli mozaik készítéséhez.  A 2017-es rakuzás alkalmával fotóztam ki enéhány alkotást egy könyvből, ami megragadott. Ezek között volt egy gúlákból álló mozaik, amely hirtelen beindította a fantáziám, hogy nem csak sík, hanem térbeli elemei is lehetnek a mozaiknak. Rengeteg lehetőséget rejt ez  magában, akkor azonban még nem gondolkodtam különösebben ezen. Később, a gipszforma elkészítését gyakorló alkalmon jó ötletnek tűnt ehhez a ötlet-kezdeményhez elkészíteni a formákat. Nem hiába, mert mostanra össze is állt a kép, van lehetőségem elkészíteni a prototípust. 

Az alábbi képen látható az ihletadó raku alkotás. Nem a legjobb a fotó, sajnos. Bár a könyv másik oldalán szereplő tárgyakról írja a következőket az alkotójuk, szerintem erre is legalább annyira igaz: megihlette őt a tűz, a föld, a vulkán és a naplemente. Valóban nagyon szépek a színek, és ettől egészen különleges érzést kelt bennem, ahogy nézem. Mintha egy másik korban vagy dimenzióban lennénk, talán a föld alatt, sugárzik belőle a melegség és a biztonság. Mégis mozgalmas a térbe ugró síkoktól. Az enyém természetesen nem ilyen lesz, főleg, mivel közel sem vagyok ezen a szinten, ez csak az ihlet forrása.

                                                     Anna Eilert: wall panel, height:165 cm

Sokszor azok a tágyak sikerülnek jól, amelyek elkészítéséhez hirtelen jön a lehetőség. Levittem tehát a formákat a műhelybe, és el is kezdtem gyártani a "gízeh-kollekciót", magamban csak így nevezem a kis düledező piramiskákat. Ezeket most KS20-as samottos agyagból készítem. Szeretnék síkbeli elemeket is készíteni hozzájuk. Van már a fejemben egy elképzelés, de azt hiszem, csak az égetés után fog elválni, pontosan mi is lesz ebből...:-)) A másik csavar a dologban, hogy a kis gúlácskák kiégetéséhez egy tartót is kell gyártanom, hogy könnyen ki lehessen venni a kemencéből, és ne ragadjanak össze. Még így is fennáll a lehetősége a selejt keletkezésének. Mindenesetre most jó előre felkészülök, ez is újdonság, hajlamos vagyok az "ahogy esik úgy puffan" megvalósításra. Érdekes, hogy ez az attitűd csak az alkotás terén jellemző rám, a mindennapokban kényszeresen túltervezem a dolgokat...:DD

A multiknál bevett gyakorlat az úgynevezett "sprint", én még csak most ismerkedem ezzel a fogalommal egy másik projekt kapcsán. Úgyhogy én most tulajdonképpen "alkalmi" sprinteket nyomok minden kerámiázáskor. Nagy kihívás számomra most az, hogy abban a rövid időben, amit kerámiázásra szánhatok, megvalósítsam mindazt, amit elterveztem. Nagy odafigyelést és koncentrációt kíván. Mert mindig akad valamilyen mozzanat, ami tovább tart, vagy nem úgy sikerül, és máris borul az aznapi terv. Ahogy ezt a bejegyzést is írom, kavarognak a fejemben a gondolatok, át meg át kell írnom többször a szöveget. Mert most is időhöz vagyok kötve, és szeretnék minden fontosat leírni.

Nemcsak a piramisok készülnek azért, hanem ha már így összejöttem újra az agyaggal, akkor jó lenne korongozni is. Hát persze, hogy pont a samottos agyaggal kell kezdeni! :DD Így hozta az élet, nem akatam most az időt másra szánni, így a valamivel finomabb G&S 468-as masszából korongoztam gyakorlásképpen, és ami sikerül, az mehet a rakura, ott is jó lesz gyakorlásnak. Látom azért persze, hogy ennyi idő után is megvannak a hibáim, amit még nem sikerült kijavítani, ez az agyag meg amúgyis jobban megmutatja, ha rosszul kezelem. Igazából örülök neki, mert így össze tudom szedni, hogy amikor majd leülök kishajmásiból gyakorolni, akkor milyen típusú feladatokat tűzzek ki magamnak. 

Az égetésről és az eredményekről természetesen újabb bejegyzésben számolok majd be. Addig is jó alkotást mindenkinek!