Raku 8. - Punktum-Vitkó

Most döbbentem rá, hogy szégyen szemre január óta nem volt bejegyzés...pedig halomban állnak a témák a listámon, csak írni kellene őket... Na de a raku égetés mindig írásra sarkall, így az év felénél mégiscsak csöpögni kezdenek majd a posztok. : ) Az idei első raku égetésem május első vasárnapjára, Anyák napjára esett. Egy héttel korábban lett volna, de változott, ami csak azért kavart be egy kicsit, mert ez a hét már amúgy is sűrű volt, plusz a raku égetés, szóval nem a legkipihentebben indultam neki. Ezzel a társaság többi tagja is így volt, ezért aztán az égetés vége érdekes fordulatot vett. De erről majd később. Most amennyire tudtam, összeszedetten indultam neki az égetésnek. Készültem több tárggyal, amelyeknek a mázazását már előre eldöntöttem, így nem terveztem kísérletezni, mivel a tárgyak egy részét eladni szándékoztam, és a lehető legjobb minőséget szerettem volna kihozni belőlük. Az elhatározáshoz szerencse párosult, szépen sikerültek a tárgyaim. Az égetés jó hangulatban telt, mint mindig, az elsőt nem siettük el, szép komótosan, beszélgetve kezdtünk neki, a mázazáshoz, majd a kemence összerakásához, a földes vödrök és lavórok előkészítéséhez. Kipróbáltunk egy új „rettentő” receptet is, amit Móni hozott, kíváncsian vártuk az eredményét. Az idő is csodás volt, májushoz méltóan meleg, de még kellemes. 

A KS 34A agyagból korongozott mécsestartóimat transzpival (ólommentes színtelen Interkerám máz) mázaztam. 

 

A teáscsészéket transzpival és türkizzel. Ezek igazán jól sikerültek, nagyon szép részletek lettek rajtuk. "Arcuk" is lett, egészen véletlenül, szándékosan sem csinálhattam volna jobbat.

 

A szappantartókat raku színtelennel (Raku 5 Interkerám máz) és az új rettentővel készítettem. Kék (Raku 9 Interkerám máz) és színtelen kombinációt is mázaztam, ebből tányér, pohárka és váza is készült. 

 

A szokásos boldogság szobrocskák a színtelen raku és a tavalyi kétféle Budapest Kerámos zöld mázzal készültek.

 

 

A második kemencével viszont valamiért nem volt szerencsénk. Nehezen kezdett el felfűtődni, és a gézpalack is fura hangokat adott ki. Mintha huzat is lett volna a kemencében valahol. Kezdett beborulni, esőre állt, lehet, hogy a légnyomás okozta a dolgot. A gázpalackokkal is lehetett bibi, igazából nem jöttünk rá, de 900 °C körül már inkább nem erőltettük a dolgot, és leállítottuk a kemencét, Móni pedig gyorsan kiszedte a tárgyakat. Igazából az ebben a kemencében lévő tárgyak is jól sikerültek, nekem ebben voltak például a kékre mázazottak. A rettentős tárgyak színei hihetetlenül szépek lettek, nekem csak a szappantartók voltak, de nagyobb felületű vázán igazi kékes-lilás-aranyos-bronzos árnyalatok jöttek elő.

A végére egy pillanatkép az égetés utánról és egy összkép.