Japán tábor 2017 (Raku 5 :))

Az idei nyári táboraim újdonságai között volt a Kerámiapark minden évben megrendezett Japán tábora is , amelyen idén én is részt vettem, rengeteg kerámiázós és japán kulturális élménnyel gazdagodva. A japán nyelvleckék elenyésző hatással voltak rám, annál inkább a fehér samottos agyag, az alkotói láz és a kreatív társaság, no meg a sok japán vonatkozás. Augusztus végén egy hétig napi négy óra utazás és hét óra kerámiázás töltötte ki a napjaimat, amitől jól elfáradtam, de elsősorban magamba szívtam a samottos agyaggal való bánásmódot, kipróbáltam különböző vájós és építős technikákat, kicsit korongoztam is, élveztem a nyár utolsó cseppjeit, háborítatlanul hódolhattam az alkotó szenvedélyemnek, és gyűjtöttem az ötleteket, vágyakat, témákat az elkövetkezendő időkre. Beszámoló a harmadik nyári táborról, ami szintén rakuzással végződött, tehát újabb raku-tapasztalat, ahogy ígértem.
Kezdjük az elején. Minden tábornak van egy témája, idén ez a kakas évéhez kapcsolódóan a madár volt. Őszintén szólva, nem öntötte el az agyamat a sok ötlet a téma hallatán, valahogy nem voltam most erre fogékony, inkább a sok kipróbálásra váró feladat kötötte le a figyelmemet. Kétféle agyaggal dolgoztunk, a W 4005 és W 4015 samottos fehér színű agyagokkal. Ezeknek az égetési hőmérséklete 1000-1280 °C között van. Alkalmasak raku égetéshez, mert bírják a hősokkot. A szám a nevükben a samott tartalomra utal. A 4005 kevésbé samottos, ezért én többnyire azt használtam, nekem a nagyon rusztikus felületet adó erősebben samottos agyag kevésbé tetszett, néhány tárgyhoz azért azt is kipróbáltam. Lehet, hogy az évek múlásával majd azt is jobban megszeretem, és több fantáziát látok benne, most szívesebben dolgoztam a 'simább' fajtával.

Kézzel formált csavan

Mivel a teázás, bögrék, csészék továbbra is nagy szerelmeim, ezekből készítettem a legtöbbet. A japán teáscsésze neve csavan. A télen használatos csészék szűkebbek, magasabbak, a nyári csészék nyitottabbak, alacsonyabbak. Rengeteg forma létezik, bátran válogathattunk, milyet mintázunk. Füle ezeknek a csészetípusoknak nincs, talpgyűrűje mindig van. A csésze készítésének alapvető szabályai vannak. Lehet kézzel formázni egy tömbből, vagy vájással készíteni, de lehet korongozni is, bár az nem hagyományos, idegen az eredeti módszertől a szabályossága miatt. Átmérőjük 8-15 cm közötti, általában 10 cm körüliek. Az alsó részét esztergálással lehet a legjobban kialakítani, vagyis visszaszedni a kívánt formára, a szűkebb talpra, amiben fenékszög is van. A csésze aljára ujjal egy csigavonalat mélyítettünk, erre azért van szükség, hogy az utolsó csepp tea oda gyűljön. Belül kb. a felső kétharmadnál emelkedő vonalban egy peremet csináltunk, ez akadályozza meg a tea kifröccsenését, amikor a por alakú teát a vízzel a bambuszverővel elkeverik. Ezt a peremet egy helyen, az ivópontnál, meg kell szakítani. A száját lehet kavicsolni is, és kis hullámokat kell kialakítani egyenes helyett, 3, 5 vagy 7 dombot, és onnan lehet inni. Az ivóponttal szemben lehet a csésze oldalára néhány ecsetvonással mintát, 'arcot' festeni. Nem volt ám olyan könnyű ezeket a kis részleteket mind megformálni, a tárgyak alakja és mérete sem mindig sikerült megfelelőre, 4-5 darabot csináltam, néhány az égetésnél el is repedt, aminek nem tudom az okát, talán az agyag nem volt jól megdolgozva, vagy egyes helyeken túl vastag volt. De az is lehet, hogy a máz hőtágulása volt kedvezőtlen, és az repesztette meg. Szóval tapasztalat, tapasztalat, ez volt az első próbálkozás.

Két ecsetvonás az 'arc' vagy jelölés pecséttel

 Olyat is készítettem, aminek kis kiöntő csőre is van, annak a színe sem lett túl jó, és el is repedt, ide csak a jobb darabokat raktam fel.

A másik igazán japán dolog a bambuszfestés volt. A kalligráfia művészetébe nyertünk egy pillanatnyi betekintést. Ennek is megvannak a maga szabályai, ezt most annyira nem részletezem, a lényeg, hogy mielőtt a kerámiára festettünk volna, papíron gyakoroltuk a mozdulatokat, ecsetvonásokat, kompozíciókat. A tálakra a "rettentő" (lényegében réz-oxid) nevezetű mázzal rajzoltunk. Én ezután színtelen mázba mártottam. A nevünket is megtanultuk leírni, én azt is ráírtam a tálakra.

Bambuszfestéses tálak felirattal

Volt még egy technika, ami szerintem mindenkinek nagyon tetszett, amikor bambuszágakat nyomtunk a felületre, majd színtestbe mártott ecsettel rajzoltuk körbe. Ez égetéskor különleges tónusokká égett. Én ezekre is színtelen mázat vittem fel. Jól látható a színek átalakulása az égetésekkel.

Nyersen

Zsengélés után

Az elkészült tál

Nagy kedvencem lett a boldogság szobrocska, az elsőt még nem fényképeztem be, de azóta már többet is csináltam, sőt égettem is októberben egy rakuzáson. Egyetlen madárkát azért becsületből csináltam, szép türkiz színű lett, az étkező ablakában csücsül. A Kerámiaparkos raku égetések is hasonlóak a Noha-s égetésekhez, a kemencében itt is egymásra vannak pakolva a tárgyak. Itt viszont nem vártuk meg, hogy kihűljön a kemence, nagyon hamar újra megpakoltuk, és már indult is a következő égetés. Az itteni kemence fix, téglából rakott, és mellette van kiképezve egy földdel teli gödör, ahová a tárgyak kerülnek.
Viszonylag sok tárgyat készítettem, korongoztam is két csészét és egy kannát, miközben az agyag jól legyalulta a kezem..Nagyon sok téma előkerült, amikkel egyáltalán nem is tudtam foglalkozni, de hát ezért lehet minden évben visszamenni, és egyre több dolgot kipróbálni. A zsengélés során csak egy tárgyam tört el, az égetések során viszont több megrepedt, és a színek sem olyanok lettek, amilyeneknek vártam őket, így egy picit csalódott is voltam a végeredménnyel. Valószínűleg a színtelen mázat sikerült túl vastagon felvinnem, vagy szennyeződött volt a máz, vagy túl sokáig volt a föld alatt. Mindenesetre elégedett voltam a teljesítményemmel, lettek jól sikerült tárgyak, sok tapasztalatot szereztem, új módszereket ismertem meg, és a japán kultúra is felvillant előttünk egy kis időre.

A tábor termése a mázas égetés előtt

Lezárásként egy japán stílusú étkezéssel ünnepeltük meg a kemény munkát. :)

Mindenkinek jó szívvel ajánlom a tábort, kezdőknek és haladóknak, kerámiázóknak és másoknak is egyaránt. A japán és általában a keleti kultúrák olyan sok érdekességet rejtenek, hogy bármilyen kis részletébe tekintünk is bele, gazdagodni fogunk, új szemléletmódot nyerünk, amely érdekes felismerésekhez segíthet hozzá.  Egy hét alkotómunkával töltve pedig bizonyítottan terápiás jellegű. ;)