Szobrász nap - Samu és az orr

Évente általában egyszer van alkalmunk egy mini workshop erejéig a szobrászkodás rejtelmeibe merülnünk, és ez idén is egy januári, havas hétvégére esett. Annyira belelkesített a legutóbbi száj mintázós alkalom, hogy a következő alkalmon is mindenképpen részt akartam venni. A mostani téma az orr volt. Az előzőekből tanulva beszereztem új fa mintázófákat, egy régi manikűrkészlet darabjait, és a marcipánformázó készletet is hozzátéve már extra "fegyverzettel" indultam neki a feladatnak. Szeretem ezeket a hétvégéket, mert azon kívül, hogy sok újabb érdekes dolgot tudok meg nem csak a mintázásról, hanem az emberi testről is, teljesen el tudok merülni az alkotásban. Egészen más érzés két teljes napig ugyanazzal a témával foglalkozni. Ilyenkor érzem, mennyire jó alkotónak lenni, és úgy alkotni, hogy előtte behatóan tudom tanulmányozni a témát, tanulmányokat készíthetek, és végül megfogalmazom a bennem megjelenő képet. Hasonlóra számítottam, mint legutóbb, hogy az orr mintázását is hasonlóan építjük fel, mint a szájét. Nem így lett. Lássuk, hogyan is érdemes orrot mintázni.

A szokásos tanulmányozással kezdtük, hogyan helyezkedik el az orr a fejen, milyen arányokkal rendelkezik, milyen szögben állhat stb. Az arcélszög fogalma ismét előkerült, ezt valahogy a múlt alkalommal kevésbé értettem, most viszont fontos pontja volt az orr koponyán való elhelyezésének. Rajzolással kezdtük, profilból és szemből rajzoltuk le a koponyát vázlatosan, ügyelve az arányokra, főképp az orr arányaira. Az orr a koponyán - bármilyen meglepő - inkább csak egy lyuk. Éppen hogy kiáll egy kis csont a koponyából, a többi porc, izom, és egyebek. Ezért is máshonnan kellett indulni, hogy megértsük a mintázása lényegét. Egy számítógépes program segítségével tudtuk a koponyát közelebbről nézegetni, forgatni, és rétegenként felépíteni az orrot, így láthattuk, hogy pontosan miből is áll. A rajzolgatás, tanulmányozás után jött a feketeleves.

A feladat az volt, hogy a koponyának azt a darabját kell megmintáznunk, amelyen az orr, illetve a lyukja van. Először ezt is lerajzoltuk elöl és oldalnézetből. Majd az arányainak megfelelő téglatestet formáltunk, és az elejére, és az oldalára rákarcoltuk a rajzot. Nem nagyon bírtuk elképzelni, hogy lesz ebből bármi is. De megpróbáltuk végrehajtani a feladatot. Először az elölnézeti részből kellett kiszedni, ami nincs, vagyis a bekarcolt mintát körbeszedtük. Majd ugyanez oldalról. Nem kis fejtörést okozott, hogy térben lássuk az arccsontot, és rájöjjünk, pontosan mit is kell kiszedni. Igencsak igénybe vette ez a feladat az agytekervényeinket. :) Mindenesetre nem adtuk fel, és végül sikerült is mindenkinek létrehozni ezt a furcsa alakú csontdarabot. Az enyém valahogy így nézett ki szemből:

oldalról, vagy inkább félprofilból: (remélem, azért akad valaki az olvasók között aki felismeri, melyik rész ez)

És akkor jöhetett az építkezés. Először a két porc. (A középső vékony csontlemezt kihagytuk.) Így tulajdonképpen meglett a formája.

Majd az izmok. Egy kicsit nehezen látható, két oldalt, a cimpáknál, majd végig az oldalsó részen.

És a végeredmény:

A kész orr elölnézetből

Oldalnézetben

És alulról is

Jó darabig elpepecseltünk ezzel a résszel is, bár kétség kívül az orrcsont megmintázása volt a nehéz falat. Végre megvolt a kész orr, jöhetett a játék. Most mindenki más-más feladatot kapott: Sirano orrot, fitos orrot, szép orrot, néger orrot kellett mintázni. Én a szép orrot kaptam. Finoman szólva is megküzdöttem a feladattal. Tökéletes orrot mégsem olyan könnyű mintázni, mint ahogy az ember azt elsőre gondolná. A jellegzetes orrformákat sem egyszerű, bár azoknál könnyebben megfogható, mit kell eltúlozni, hangsúlyozni, hogy megkapja a karakterét.

A "szép orr" ahogy én elképzelem

Most, hogy így begyakoroltuk magunkat az orral, jöhetett egy egész koponya is! Na ez megint izgalmas feladatnak bizonyult, hiszem olyan a koponyánk, mint egy szikla tele barlangokkal, ki-be fordul. Megint koncentrálni kellett, hogy térben hogyan is alakulnak a részei. És hogy a két oldal egyforma legyen, az sosem könnyű. Segített a program, mivel igazi koponya nem volt kéznél.

koncentrálok

Első fázis oldalról

Alakul - már tud mosolyogni

Itt már szépen látszanak a részletek

Mint az köztudott, a csontvázakat Samunak becézik, így én sem tértem el ettől a hagyománytól, és Samunak hívtam a készülő buksit. Az ügyesebbek és gyorsabbak a koponya elkészülte után felépíthették rá az egész arcot. Én eléggé el is fáradtam a mintázásban, koncentrálásban, és a koponya formája most amúgy is jobban érdekelt, úgyhogy én idáig készítettem el, ezt most nem áldoztam fel, hazahoztam, a műhely polcán várja a sorsát. Még nem tudom, mit is kezdjek vele.
Ismét élménydús szobrászkodás részese lehettem, sokat tanultam belőle, azóta is figyelem az orrokat a tömegközlekedésen..Mindenkinek ajánlom a mintázást, nagyon szórakoztató, és egyben érdekes tanulmányút, utazás a koponya körül. ;)