Ismét eltelt egy tanév

2016 óta írom ezt a blogot, és egy-egy bejegyzéssel hagyományt teremtettem nemcsak magamnak, hanem a blognak is, hogy legyenek rovatok, amelyek visszatérnek, és a fejlődésemről mesélnek. Ez amiatt is fontos számomra, mert e nélkül valószínűleg nagyon 'negatívan' gondolnék az eredményeimre, ha nem látnám valahol összefoglalva, talán el sem hinném, hogy megvalósultak, hogy fejlődök, és hogy haladok a célom felé. Hajlamos vagyok az erős önkritikára, és arra, hogy elbagatellizáljam azt a sok kemény munkát, amit ebbe a témába fektettem, és sötét jövőt fessek magam elé, hogy nem jutok ötről a hatra, és hogy talán nem is érdemes ennyi energiát erre pazarolni, mert nem elég jók a munkáim...Valószínűleg sokan küzdenek hasonló gondolatokkal a művészek között is, nekem pedig időről időre emlékeztetnem kell magam, hogy egyrészt ez egy nagyon szaktudás,- és gyakorlás-igényes szakma, tehát nem egyik napról a másikra fogom megalkotni a jó minőségű kerámia tárgyaimat. Szóval itt az ideje, hogy visszatekintsek erre a tanévre is, amely már a második, és levonjam a tanulságokat, értékeljem a sikereimet.
Ebben az időszakban egy kicsit más irányt vettek az események. A téli hónapokban egészségi okokból szünetet tartani voltam kénytelen, és utána sem tudtam korongozni még egy darabig. Ekkor született pár tárgy, amit más technikával készítettem. Az egyik ilyen egy kisméretű, japán stílusú kiöntő, amit egy teakóstolón láttam. Kishajmási agyagból készült, és megküzdöttem vele, mert bármennyire is egyszerű forma, ki hitte volna, hogy kézzel sokkal nehezebb megformázni, mintha korongoztam volna. A fala is vastagabb lett a kelleténél. A mázazását viszont sikerként könyveltem el, bár picit vastag lett. Fehér engóbra került kék fazekasmáz.
Készítettem még két tartót a konyhába a mosogatóhoz, ezeket vájós technikával, W 4005-ös agyagból. Ezeket majd valószínűleg magastüzű mázzal fogom díszíteni, mert rakunak szántam, de félő, hogy a vizet nem fogják bírni, és le fog pattogni a máz, így inkább ezt nem kockáztatom. Készült még egy kirakós játék a tavalyi mozaikok ihletéséből, ez is a raku tábort várja.

Mozaik forevör :-) szintén samottos

 Amikor újra koronghoz ülhettem, kisebb súlyú agyaggal kezdtem, így az álom, hogy egyre nagyobb tárgyakat fogok készíteni, tovább tolódott. Viszont kezdtem ráunni a kishajmásira, és új kihívásokat kerestem, ezért vettem kétféle alacsonytüzű fehér színű agyagot, és azokkal kísérleteztem. G&S 204-eset és 24-eset, amelyek közül eddig a 24-essel próbálkoztam. Eléggé megszerettem, bár az elején nem volt könnyű vele, de engem kifejezetten "tanít", mert nagyon oda kell figyelni rá, nem lehet a végtelenségig javítgatni, mint a kishajmásit, elvékonyítani sem szabad nagyon, és minden hirtelen mozdulatra reagál, magyarul elmászik. Nekem ezek amúgy is hibáim, így ezáltal jobban odafigyelek ezekre. Kancsó formát gyakoroltam egyébként, csak hogy ne maradjon ki most sem a forma gyakorlása, és otthon is sikerült egy-egy jobb darabot alkotnom.

Otthon korongozott kancsó formám

Amiben visszaestem idén, az az otthoni gyakorlás. Nagyon keveset foglalkoztam itthon a korongozással, ami meg is látszott a teljesítményemen.
Ami viszont új volt, hogy készítettem otthon, saját magam örömére szobrokat, és azokat Vitkó Mónival a Punktum Galériában szervezett raku égetésen kiégettem. Meg még más tárgyakat is, ami szintén jó tapasztalat volt abból a szempontból is, hogy ha határidőre kell tárgyakat alkotni, az elég motiváló tud lenni..:-)

Szépen sikerült tálam az áprilisi raku égetésen

Szobrocskáim

A nyár, és a raku tábor közeledtével az idő szorítása arra késztetett, hogy felhasználjam a W 4005-ös agyagot, és korongozzak is belőle. Az első alkalommal a kezem bánta, két hétig égési sérülés szerű sebekkel küzdöttem, de akkor legalább egész jó tárgyak születtek. Másodszorra kesztyűben próbáltam, ami a kezemnek jobb volt, a tárgyak viszont igen nehezen születtek meg. Végül úgy éreztem, ehhez én még kevés vagyok, és hát egy időre feladtam azt, hogy ebből a samottos agyagból korongozzak. Viszonylag sok benne a kaolin, nehezebben korongozható, több gyakorlat kell nekem még ehhez. Visszatértem a korábbi kísérleteimhez, és így az önbizalmam is helyreállt egy kicsit.

Jobban sikerült korongozott tárgyaim samottos agyagból

Többször pakoltam ki és be kemencét, amit eddig nem nagyon csináltam. Az egyik égetésnél, amire nagyon készültem, mert fehér fényes fedő mázra kék fazekasmázat tettem, és nagyon vártam az eredményt, a bepakolásnál a tárggyal valaki véletlenül betolta a hőelemet, így a kemencét "Béláim túltolták", magasabb hőfokon égett, és egy nagy rondaság lett belőle. Valakinek viszont ettől lettek szuperek a tárgyai, szóval mindig van mit tanulni. :-) Ebben a kemencében volt egy másik próbálkozásom is, a fehér agyagomon a kék fazekasmáz, hát az sem lett átütő, újabb próbaégetés szeptemberben.
Sok mindenről írhatnék még, vettünk új mázakat, alig várom, hogy szeptemberben kipróbáljam, voltak nagyon tanulságos tempó gyakorlatok, új technikákat is kipróbálhattunk, de így is hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, inkább lezárom.
Ami kikristályosodott bennem így az utolsó alkalmak alatt, hogy nagyon sok mindenbe belevágok, belekezdek, kísérletezek, ettől viszont nincs időm kigyakorolni azokat a dolgokat, amiket kellene, így megint kevés tárgy születik, elmegy az idő, nincs sikerélmény, és ettől az önbizalmam sem hízik. Ezen kellene a jövőben változtatni. Céltudatosabban, egy dologra koncentrálni, végigvinni. Azzal is együtt jár ez, hogy magamban is elengedjem azt a kényszert, hogy nekem mindenféle tárgyat kell tudnom csinálni, mindenhez értenem kell, mindent ki kell próbálnom. Régóta tudom, hogy nem sprinter vagyok, inkább olyan középtáv-futó fajta, szóval lassabban érnek meg bennem a dolgok. Itt az ideje, hogy végre tényleg megtaláljam a saját stílusomat, vagyis magamat, amit a tárgyakon keresztül visszaadhatok. Ehhez viszont egyfajta külső-belső nyugalom, koncentráció és kitartás szükséges. Azt a sok impulzust, ami eddigi életemben ért, egyetlen lényegretörő alkotói folyamattá szeretném sűríteni, és megtalálni azt a bizonyos arany középutat, ami mentén van értelme tovább haladni.
Ismét jól feladtam magamnak a leckét. :-) De itt volt az ideje, kb. 10 év után először végre bele is vágok, abba, hogy önmagam legyek.