Oly sok idő után ismét lehetőségem nyílt Mesterünk fazekas
táborában részt venni, ezúttal egy rövid hétvégi gyakorlás erejéig. Nagyon vártam
már, hogy újra találkozzam a régi csapattal, lássam az új műhelyt, és nem
utolsó sorban magamba szívhassam a korongozó tudást. Mindig nagy élmény egy
ilyen tábor, mindig más és más tapasztalatot ad. Izgalmas az is, hogy teljesen
másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan elképzelem: valami, amire nem is
számítok, könnyen megy, más meg, amiben jó vagyok, pont nehezebben megy.
Fontosak ezek a megfigyelések, mindig rávilágítanak az aktuális
hiányosságaimra. Várakozásom nem is teljesülhetett volna jobban, egy tartalmas,
testileg-lelkileg feltöltő, pozitív élményekben gazdag két napot tudhattam
végül magam mögött. Képet ismét keveset készítettem, annyira égett a kezem
(kezünk) alatt a korong, nem volt idő ilyesmire, és nem is a fotózást éreztem
fontosnak, ezért csak illusztrációs képek lesznek a bejegyzésben.
Ahogy már korábban is írtam, a táboroknak meghatározott
menete, ütemterve van. Sok gyakorlás, a nap végén pedig a saját terveink
gyakorlása, fejlesztgetése. Bemelegítéssel kezdünk, rákészülünk az egész napos
munkára. Ez fontos, mert valóban megerőltető órákon keresztül korongozni,
testileg és szellemileg is. Az első lépés tehát, hogy hublizunk, lyukasztunk,
hengert húznuk, ezzel is rákészülünk a munkára. Ezután mindig lépésről lépésre
közösen megkorongolunk egy tárgyat. E kellően nehéz feladat után jön a nem
kevésbé embert próbáló tempó gyakorlat, ahol időre korongolunk. Ebédszünet, és
délután jön a játékos korongolás, és a saját téma feldolgozása. Minden
feladatot közös megbeszélés követ, mindenki beszámol a tapasztalatokról. Ezt a
részt is nagyon szeretem, mert sokszor más sokkal jobban megfogalmazza azt,
amit én is tapasztaltam, és ezáltal bennem is tudatosodik, illetve elkezdek én
is figyelni a mások által észrevett, javasolt dolgokra, ezzel is fejlesztve a
korongos tudásomat. Őszintén mondhatom, hogy egyik legjobb tábor élményem volt
ez a hétvége (igaz, táborban is régen voltam…), annyira jól összejött a
társaság, pozitív energiák voltak, nem siettünk, igyekeztünk a dolgok mélyére
menni. A tempó gyakorlatok most nem mentek olyan jól, mint régebben, amikor a
tanfolyamon is mindig volt, viszont újra előjöttek az akkor szerzett élményeim,
hogy hogyan is érdemes csinálni, milyen ritmusban, milyen lelkiállapotban stb.
A közös korongolás kissé nehezebben ment, mivel 1,5 kg agyaggal mostanában nem
dolgoztam, de alapvetően elégedett voltam azzal, amit alkotnom sikerült. A nap
végén én most semmi különöset nem akartam, azokat a formákat, fogásokat
gyakoroltam, amelyek nap közben nem sikerültek. A csukott szemes korongolás
most nehezen ment, máskor abban is jobban szoktam teljesíteni.
Még ez alatta két nap alatt is sikerült fejlődni, éreztem,
hogy a második nap bizonyos dolgok már jobban mennek az első naphoz képest. A
hibáim sajnos ugyanazok maradtak, de ezt is jó volt újra látni, mert mostanában
nem volt senki, aki erre felhívja a figyelmem, így viszont újra elkezdhetek
erre figyelni, és remélhetőleg fokozatosan kijavítani. A tömény élmények
hatására új feladatok, kihívások fogalmazódtak meg bennem, és ennek nagyon örültem.
nagyon jó volt újra abban a közegben lenni, ami korábban természetes volt, és
újra érezni a húzóerőt, a kreativitást, a szakértelmet. Ez engem is új
energiákkal töltött fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése