Raku 7. - Punktum-Vitkó

Ez most a korábbi rakus bejegyzéseknél kicsit rövidebb lesz. Egyrészt, mert kevesebb tárggyal indultam neki, és nem is igazán tudtam rákészülni, kevés időm volt azzal foglalkozni, hogy milyen koncepciót kövessek a tárgyak mázazásakor. A Punktum Galériában volt már Móniékkal rakus élményem, így tudtam, mire készülhetek. Mostanában az itteni kerámiás körben „múlatom” az időt, kialakult egy kis társaság, megvan a hangulat hétfőnként az alkotáshoz. Napsütéses vasárnapra virradtunk, tehát az időjárás és a társaság ismét jónak ígérkezett, viszont sietnem is kellett, délutánra haza kellett érnem, így meglehetős összeszedettségre kellett törekednem, hogy mindent megfelelően be tudjak mázazni, bekerüljenek a kemencébe, és kemencenyitáskor követni tudjam, hová kerül, kell-e égő anyagot szórni rá, vagy csak földet, és mennyi időt várjak a föld alól kiszedegetéssel. A mozaikomhoz gyártott piramiskákból is hoztam pár darabot, próbaképpen, hogy egyáltalán ki lehet-e szedni őket összeragadás nélkül, illetve a melegebb színárnyalatokat szerettem volna kipróbálni rajtuk. Mázazáskor végül ismét „a kevesebb több” elvet követtem, a transzparens mázat kombináltam általában valamilyen színnel. Alapvetően a már ismert Interkerám-os raku mázakkal dolgoztam, illetve kipróbáltam két másik zöld színű Budapest kerámiás mázat is, amit a társaság egyik tagja hozott. Tehát nem a saját mázaimat hoztam, és most nem is vigyáztam a mázak tisztaságára, mivel mindannyian ugyanazokból a dobozokból, ugyanazokkal az eszközökkel dolgoztunk, ez nem is lett volna lehetséges. (legutóbb hoztam a saját készletemet) Többféle agyagból készültek a tárgyaim, volt köztük samottosabb KS20, és finom samottos S&G486, KS 34A, és valószínűleg még más is, nem jegyeztem fel most külön, melyik tárgyam miből készült. Elégedettvagyok a tárgyaimmal, jól sikerültek, a mázvastagságokkal még kísérletezni kell, de nagyjából azok a színek alakultak ki amelyekre számítottam. Nagyon igyekeztem a rezesedést elkerülni, most nem szerettem volna ilyen színű tárgyakat, ezért többnyire nem szórtunk a tárgyaimra faforgácsot, és viszonylag gyorsan kivettem őket a földből. Ez az égetés leginkább az eddig tanultak felelevenítése volt, hiszen 4 éve nem vettem részt raku égetésen. Mindenféle szempontból kellemes időtöltés, vagyis a „ráérő idő élvezete” volt. A jövőre nézve pedig új ötletek és gondolatok fogalmazódtak meg bennem, legfőképp a mozaikom kialakításával kapcsolatban.