Volt benne szenvedély?

 

Egy hollywood-i film szerint a régi görögök, amikor egy ember halálhíréről értesültek, nem azt tudakolták, ki volt az illető, hanem hogy volt-e benne szenvedély? Hogy tényleg így volt-e, nem néztem utána, bár az írói hitelesség megkívánná, hogy ne vezessek félre senkit. De akárhogyan is volt, akár a görögök mondták, akár egy forgatókönyvíró agyából pattant ki, azt hiszem, jobb kérdést fel se tehetünk magunknak.
Love or passion? Mi a különbség? Szeretni odaadás, szenvedélyesnek lenni elkötelezettség. Rádöbbentem, az élet egyetlen kérdésből áll, és ez a válasz. Van bennem szenvedély? Csinálok úgy bármit is életemben, hogy nem hiányzik belőle a szenvedély? Van olyan dolog, ami ha csak eszembe jut, izgalommal tölt el, és a szemem se bírom lehunyni, ha éjjel felébredek, és azon kezdek el gondolkodni? Mint Edison, aki 99 kísérlet után sem adta fel, vagy Marie Curie, aki mikor már majdnem feladta, végre megálmodta a megoldást? Vagy Csontváry, aki miután rájött, hogy a festés az élete értelme, módszeresen kiszámolta, hogy húsz évig kell a patikában dolgoznia, hogy utána élete végéig szabadon alkothasson? Szeretni az életet annyira, hogy minden nap új álmokkal, új tervekkel induljunk neki a reggelnek és soha fel nem adjuk? Ez lenne a szenvedély? Mert ha így van, azt hiszem, én is megtaláltam. Nem tudom, hogy híres leszek-e, vagy csak egy a sok közül, de azt remélem, elmondhatják majd rólam is, volt benne szenvedély…