Évkezdő korngozás 2022

Hagyományaimhoz híven, ismét megejtem évkezdő bejegyzésemet. Kissé furcsa lenne már boldog új évet kívánni így január végén, nem is teszem, hanem bele  vágok gyorsan a közepébe. Úgy alakult, hogy idén végre volt időm otthon is korongozni, az elhúzódó betegeskedés miatt nem mentem a Galériába kerámiázni, hanem otthon igyekeztem behozni a lemaradást. Ez nagyon is jó évkezdő gyakorlatnak bizonyult, sokkal hatékonyabban tudtam a kis műhelyemben dolgozni, és lelkesedést, lendületet is adott. Szerencsére vagyok már annyira gyakorlott, hogy amikor végre akad másfél-két óra szabadidőm , akkor kész tervvel vágok neki a teendőknek. (Mondanom sem kell, bármilyen gyakorlott vagyok, képes vagyok elfecsérelni a drága időt...) Most készen volt tehát a terv, gyakorlásképpen bögre formákat korongoztam. Nem volt sok időm, régen tevékenykedtem a kis műhelyemben, pakolgattam is, így csak 5 formára jutott időm (tíz helyett...hehe....), viszont így is megérte. Olyan jó érzés volt ismét az új, és végleges műhelyemben lenni, ahol rend van, az én rendszerem, a saját eszközeim, ha oda nyúlok, akkor ott van, és van az ami kell éppen. Kis dolgok ezek, nekem viszont nagyban hozzájárulnak a komfortos és hatékony munkához. 

                                    Bögre kezdemények, háttérben Szegedi Katalin illusztrációja
 

Még ugyanezen a héten sikerült esztergálnom és felfüleznem a delikvenseket, így számomra is hihetetlenül gyorsan elkészültek. Következő héten már nem voltam ilyen szerencsés, döcögött minden, az agyag, amivel dolgozni akartam kiszáradt, aztán nem bírtam kicserélni a mérlegben az elemet, majd kicseréltem, de nem működött. Elment a piszmogással rengeteg értékes idő, így azt a kő egyszerű pohár formát is, amit elterveztem, csak nagy keservesen sikerült megkorongoznom. Ez is egy tapasztalat, nem egyformák a napok, ott kell lennem fejben, hogy minden gördülékenyen menjen. Fontos az is, hogy amikor eljön az "én-időm", akkor CSAK korongozás, a szervíz, pakolás, babrálás majd máskor. Kőkemény szabályokat kell bevezetnem, hogy ebben a rövid időben hatékonyan érjem el a célt. Azaz, kész tárgyak szülessenek.

                                                                    A második széria

Szakmai dolgokba is belemenve, így hogy egyedül, magányomban korongoztam, végre alkalmam volt megfigyelni magamat és a mozdulataimat, miért sikerül avagy nem sikerül egy-egy lépés, fogás, fakéselés, citlingelés. Tudtam néha javítani is a berögzült hibáimon, kifejezetten sikeresnek éreztem ebből a szempontból ezeket a gyakorlásokat. A fazekas minitábor jól rávilágított, miben és hogyan kell fejlődnöm, és ezt most munka közben tetten is érhettem magamon, korrigálhattam, újra gyakorolhattam. Jó érzés, hogy egyedül is képes vagyok fejlődni, amihez elengedhetetlen a folyamatos gyakorlás, amire talán most már lesz is lehetőségem.

                                                                            Felfülezve

Új gyakorlatot vezettem így be, egy héten egyszer, amikor van lehetőségem, megyek a műhelybe korongozni. Egyelőre alap formákat szeretnék gyakorolni, hogy visszatérjen a "tudás" az ujjaimba, aztán majd nehezítek. Kevés az idő nagy elhatározásokra ilyenkor, arra viszont pont elég, hogy lendületbe jöjjek, és közben szövögessem az új terveket. Mert vannak ám nagy terveim erre az évre, nem is kevés, csak győzzem megvalósítani! Nem utolsó sorban a műhelybeli munka rendjét is ki szeretném alakítani, mit hova teszek, hol tárolok, mit kell még beszerezni, elpakolni, selejtezni stb. Szeretnék végre értelmet adni a mögöttem lévő sok kerámiás évnek, itt az ideje, hogy előre lépjek: van műhelyem, ötleteim, időm az nincs, de majd szorítok :)) és a lelkesedés is ismét bekúszott a szívembe, szóval semmi nem állhatja útját a fejlődésnek.

A fákat ábrázoló képet Szegedi Katalin készítette Boldizsár Ildikó Amália c. könyvéhez. A természet is becsempésződik így a műhelybe, mintha az ablakon néznék ki, mivel az igazi ablak csak az angolakna falára bámul. Nekem nagyon megtetszett, mert azt sugallja, hogy itt a fákkal körülvéve biztonságban vagyok, a fák mögött pedig valami jó dolog vár.

Legyen ez a végszó, 2022-ben valami jó dolog vár. :)