RAKU 6. - hat az idegekre :-)

Már nagyon régen adós vagyok jó pár bejegyzéssel, köztük ezzel is. Lassan egy éve volt a rakutábor, így aztán tényleg ideje megírnom róla a beszámolót. Az okot, ami miatt teljesen elmaradtam a bejegyzésekkel, egy másik bejegyzésben fogom részletezni, reményeim szerint. Visszatérve a táborra, így egy év távlatából már jóval nehezebb összefoglalót írni, szerencsére azonban megvannak a jegyzeteim, azokra fogok támaszkodni, no meg a képekre. Ez a tábor teljesen más volt, mint az előző, ahogy a címben is utaltam rá. Nekem ez volt a második raku táborom itt a tanfolyamon, nyilván mindegyik más lesz majd, annak ellenére, hogy az ember úgy képzeli, valamennyire hasonlóra számíthat, mint az előző. Nem rizsázok tovább, vágjunk bele!

Minden tábornak szokott lenni, témája, az idei a „ráérő idő élvezete” volt, vagyis maga a raku, amit a raku jelent. Ezt most nem fejtem ki bővebben, írtam már korábban erről itt. Amit itt most számunkra jelentett, az az volt, hogy ne akarjunk nagyon extra dolgokat véghezvinni, inkább kísérletezzünk, szánjunk időt a dolgokra, ne siessünk, merüljünk el akár egy mázzal vagy technikával való kísérletezésben. Ennek azért van létjogosultsága, hiszen egy japán rakumester gyártott 500 kis csészét ugyanazzal a mázzal, majd mindegyik 20 db égetésénél mást alkalmazott, más forgácsot, hőfokot változtatott stb. mire készült egy olyan csésze, amivel elégedett volt. Ezt a szemléletet kellene nekünk is elsajátítanunk a raku kapcsán.

"frissensült" mozaikok

Ezért agyban én is nagyon készültem, hogy melyik tárgyamat milyen mázzal, és milyen módon égessem, hogy valódi tapasztalatokat nyerjek. (Most, hogy elkezdtem írni a bejegyzést, rájöttem, hogy hosszú lesz, annyi minden volt, a jegyzeteimet nézve.) Úgy döntöttem, hogy a Raku 6 és Raku 7 Interkerámos mázakkal fogok kísérletezni. Egy réteg, több, réteg, alatta transzpi, illetve meddig hagyjam a föld alatt, hogy bizonyos színeket, színátmeneteket elérjek. Nem volt könnyű ezt egyrészt észben tartani, másrészt megvalósítani, mert attól függően, hogy hova került a tárgy a kemencében, az meghatározta a kiszedés idejét, és hogy hova kerül a kádban, és hogy onnan a megfelelő időben ki tudom-e bányászni, de több kevesebb sikerrel működtek az elképzeléseim.Közben ugye voltak korábban bekevert mázaim, volt amit ismét bekevertem a tavalyi tábor recept alapján. Ezen kívül még a trnszpival akartam kísérletezni, hogy mikor milyen háriszosodást lehet elérni.

A tárgyak a következők voltak: 

Boldogságszobrok – ezeket R6 és R7 mázzal, ecsettel, vagy öntéssel mázaztam, vékony vagy vastagabb rétegben, illetve a fejüket transzpiba mártottam.

Mozaik játék tartója – transzpi, vékonyan mártva

I.Sorozat: kis tál, nagy tál, pici tálka – itt R6 mázzal dolgoztam és transzpival, ecsetvonásokkal

II.Sorozat: kaspók – itt R7 volt a máz, főleg a türkizzel akartam kísérletezni, ill. transzpival is kombináltam, az egyikre pedig ecsettel még R7-et is felvittem

III.Sorozat: áttört mécsesek – tanfolyami Bíbor 2 mázat próbáltam ki, amihez még szeretnék majd egy következő tábor alkalmával visszatérni, és a Raku 9 mázat, amit végül nem éreztem annyira sikeresnek

Teáskészlet – kapott R7 mázzal és trnaszpival, nagyon átgondoltan mázaztam, szivaccsal pacsmagoltam, szerettem volna egy szép készletet, és szerencsére sikerült is

Tartók a mosogatóhoz – csak trnaszpi, hogy szépen háriszosodjon

Szobrok – ezekkel nem voltak nagy céljaim, R7 mázat és transzpit használtam

És akkor a fő profilom a mozaik : - ) – három szedésnyi mennyiségem lett, mindegyik egy kicsit más, R6 és R7 mázakkal, vastagon ill. vékonyan mázazva, azt is néztem, hogy égő anyagot rádobva, sokáig föld alatt tartva milyen színek sikerülnek.

work in progress

Lássuk a tapasztalatokat:

A Raku 7 máznál, ha szép türkiz színt szeretnék, akkor nem szabad forgácsot rárakni, hogy ne legyen erős a redukció. A földet is inkább lassan szabad rászórni. Ha míg ezeket betartva is túl rezes lesz, akkor lehet picit nedvesíteni a földet, de semmiképp sem szabad túlzásba vinni. A máz vastagságától is függ a szín, vastagabb rétegben türkizes, vékonyabb rétegben zöldes színűvé válik. Amikor transzpira teszem rá, akkor élénkebb lesz a színe, illetve megfolyik egymáson a kettő, és el is csúszhat, itt a rétegvastagságokkal kell vigyázni.

Már többször írtam, hogy érdemes mindig jegyzetet készíteni, nem azért, hogy blogbejegyzést lehessen utána írni, hanem mert már másnap nem emlékszik az ember, mit is csinált előző nap, és ne kelljen hetek, hónapok, évek távlatából mindent elölről kezdeni.

A tábor hangulata is teljesen más volt, mint előző évben, Mesterünk most kicsit hátrébb húzódott, és figyelte, hogyan működik a csapat. Jó alkalom volt, hogy észrevegyük, mennyire fontos az idő kihasználása, odafigyelés, hogy mindig legyen kész tárgy, amit be tudunk pakolni, hogy minél több kemence éghessen, a felelősök időben elkezdjék a dolgukat stb. Ebben azért még fejlődnünk kell. Egy ilyen három napos alkalom nagyon intenzív, sokan vagyunk, mindenki agyal, mázaz, és szeretné a legjobb eredményt elérni a tárgyaival. Fontos, hogy csapatban kell dolgozni, odafigyelni egymásra. Közben a lényeget nem szem elől tévesztve, hogy ez egy kísérletezés, „idő-élvezés”, bármit teszünk, az tapasztalat, magunknak és másoknak is. 

Az elkészült tárgyak csoportja

Nagyon örültem egyébként a témának, mert itt volt már az ideje, hogy ne csak úgy vaktában lövöldözzek raku témában, ahogy eddig, hanem átgondoltabban alkossam meg a tárgyaimat. Még mindig csak ahogy esik úgy puffan tárgyakkal készültem, volt néhány konkrétum, mint a mozaik vagy a teáskészlet vagy a szobrok, vagy a tartók a mosogatóhoz, de amúgy amit sikerült korongoznom a jó kis samottos 4005-ből. Ezzel a táborral sikerült ezt elérnem, rendszereztem, mit hogyan próbáltam, és a tapasztalatokat elraktároztam. Sokkal egységesebb lett a végére az összkép, és bennem is más érzések, tapasztalatok fogalmazódtak meg, mint korábban. Jó volt érezni, hogy tudok hatni a végeredményre, hogy sok kísérlet és égetés kel ahhoz, hogy valami az elképzeléseim szerint sikerüljön, és hogy sokkal több alázat, türelem is kell ehhez a fajta alkotáshoz. Végszónak azt mondanám, hogy nagyon élveztem, nehéz volt, próbára tett, és elégedett vagyok a tárgyaimmal. 

p.s.: most ennyi fért bele, ha időm engedi, lehet hogy készül a bejegyzésnek folytatása tárgyakra lebontva. de ahhoz fényképezni is kell még...